Vasárnap óraátállítás: merre is tekerünk, és milyenek a hatásai?

A küszöbön van március utolsó vasárnapja, az óraátállítás napja, a legtöbb emberben vegyes érzelmek kavarognak: egy órával tovább lesz világos, „cserébe” viszont a korán kelőknek újra sötétben kell ébredniük és elvégezni a napi rutint, illetve az erőszakolt átállás hosszabb-rövidebb időre mindenkit megvisel. Hogy a kétségeket rögtön az elején eloszlassuk:

A téli és nyári időszámítás váltogatását ma már nem indokolják gazdasági – energiatakarékossági – megfontolások, az Európai Unió döntése értelmében 2019-től meg is kellett volna szüntetni. A tagállamok azonban nem tudtak megegyezni, hogy a téli vagy a nyári időszámítást tegyék állandóvá, végül 2025. március 21-én az Európai Bizottság visszavonta a javaslatot, így az óraállítás eltörlése lekerült a napirendről.

Tavaly október végén tehát átálltunk a téli időszámításra, most meg jön a nyári. A kütyük túlnyomó többsége, köztük a telefonok is átállnak maguktól, de ezek csak technikai részletek, nem árt tisztában lenni azzal, milyen gyakorlati változásokat hoz mindez az életünkbe.

Az emberi agy képes mérni az időt, valóban létezik az a bizonyos belső óra, emellett pedig szervezetünk képes ráállni egy bizonyos ritmusra, ami tanulható. Így természetes, sőt ez a ritmus az egészség egyik záloga. Az óraátállítás viszont megzavarja a tanult biológiai ritmust, aminek fiziológiai következményei vannak: a napi 24 órás periódusban ugyanis szervezetünknek kell egy „0 pont”, ami köré felépítheti a harmóniát. Az óraátállítás ezt a 0 pontot helyezi át, megtöri a kialakult rendet, méghozzá évente két alkalommal.

Ilyenkor van, akinek egy hét, másnak akár kettő vagy akár egy hónap kell, mire szervezete újra rátalál a maga ütemére. Egyénfüggő, hogy kit mennyire visel meg az átállás, de az biztos, mindenki szenved tőle.

(024.hu nyomán, fotó: KARL-JOSEF HILDENBRAND/DPA/dpa Picture-Alliance/AFP)